Az ősszel költözött be a társasházba, aminek a közös képviselője vagyok, egy fiatal fiú. A szülei vették neki a lakást, akik egy vidéki kisváros gazdagjai lehetnek. Legalábbis abból ítélve, ahogyan kinéznek és viselkednek, ezt tudom megállapítani. A fiú húsz éves és most lakik először külön a szüleitől. Látszik is rajta, hogy mennyire el van veszve az életben. És sajnos nem csak azért ilyem, mert most van először magára utalva (most sem teljesen, hiszen pénzt küldenek neki), de azért is, mert rettenetesen el volt kényeztetve otthon.
A földszinten, az udvar velünk szembe eső részén vásárolták meg és újították fel neki az évek óta üresen álló egy szobás, galériás lakást. Az én gyerekeim már rég elköltöztek tőlünk, sőt, már unokáink is vannak, úgyhogy bőven volt időnk megismerkedni a fiúval és segíteni neki, ha arra szorult. Egyébként is, közös képviselőként feladatom az, hogy mindenkit ismerjek az épületből.
Attilának még azt is el kellett magyaráznom, hogy hogyan kell kicserélni egy villanykörtét, hiszen még egy ilyen egyszerű feladatot sem bíztak rá otthon. Látom rajta, hogy kíváncsi fiatal, ezért szívesen meséltem neki mindenfélét, ami szükséges ahhoz, hogy a Földön éljen az ember. Közben megtudtam tőle, hogy első éves filozófia hallgató. Én nem vetem meg a tudományokat, de hogy mihez fog kezdeni azzal a tudással, amit bele vernek az egyetemen, el nem tudom képzelni.
A minap, hogy már itt van a jó idő, közösen vágtunk bele egy nagy projektbe: nyári gumit kerestünk az autójára. Akkor vették neki a szülei a jó kis járgányát, amikor ide költözött, az ősszel, de a nyári gumikról teljesen megfeledkeztek. Az édesanyja mérnők Attilának, az édesapja pedig cégvezető igazgató. Én nem tudom, hogy ők is hogy lehetnek ennyire felelőtlenek és hogy tudta két ilyen, felelősségteljes munkát végző felnőtt ennyire lehetetlenül felnevelni ezt a gyereket.
Kezdjük ott, hogy nem is tudta a gyerek, hogy milyen gumi van az autóján. Persze hallott már a nyári és téli gumikról, hiszen tanult róluk, amikor vezetni is tanult, de azt hitte, hogy az autóján négyévszakos gumi van. Vagy nem is hitt semmit, nem is foglalkozott a témával. Mivel gyakran járok a házunkhoz tartozó parkoló körül, hamar megtudtam, hogy melyik az ő autója, hisz elég gyakran járt vele az egyetemre. Valamikor árpilis közepén, húsz fokos időben, miközben átsétáltam az autók mellett, a járdán, szemet szúrt, hogy mekkora barázdák vannak a gumiján. Közelebb mentem, és láttam, hogy ezek még a régi, téli abroncsok. Azonnal bekopogtam hozzá, és otthon is találtam őt. Elmeséltem neki, hogy mit fedeztem fel és jeleztem, hogy mindenféleképpen ki kellene már cserélnie a téli gumikat, hiszen az időjárás teljesen mást követel most meg. Felhívta az apját, akinek épp nem volt ideje beszélgetni vele, de mondta neki, hogy vegyen nyugodtan nyári gumit, mert ők biztosan nem vettek, amikor az autót vásároltak, az elköltött pénz értékét majd elküldi később a fiának. Szegény gyermeket megsajnáltam, vajon egész életében ennyire figyeltek csak rá?
Úgy itta a szavaimat, mintha valami életadó nedű lett volna, amikor az autógumikról meséltem neki, aztán csak úgy általában a kocsik működéséről beszélgettünk. Kérdezte, hogy honnan tudok ilyen sokat a témáról és nagy meglepetéssel fogadta, amikor mondtam neki, hogy fiatal koromban autószereléssel foglalkoztam, aztán, amikor megszületett az első gyermekem, akkor találtam ezt az állást, ami lakással és biztos megélhetéssel járt, azért vállaltam el. Megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk gumit vásárolni, aztán elbúcsúztam tőle és mentem, csináltam tovább a teendőmet.
A fiú közben rákeresett az autógumi árakra és másnap egy egész örült ötlettel állt elő. Legalábbis nekem furcsának tűnt, mivel még soha nem csináltam ilyesmit. Talált egy internetes oldalt, ahonnan meg lehetett rendelni a gumikat. Tetszett az oldal, hiszen tele volt hasznos tudnivalóval az abroncsokról, de nagyon bizalmatlan voltam. Attila persze teljesen odáig volt az ötletért és nem akart tágítani mellőle. Végül a segítségemmel kiválasztott egy fajta nyári gumit, ami passzol az autójához, elég szívós darabnak néz ki és még jól is mutat. Az üzlet egyik telephelyére akarta rendelni, ahol át is cseréltél volna neki a gumikat. Na még mit ne? Persze, elismerem, szuper szolgáltatás, hogy ki is cserélik neked a gumikat, de attól Attila nem fog még jobban megemberesedni. Úgy gondoltam, hogy hasznos lenne, ha látná, hogy hogyan kell kicserélni az abroncsokat, szóval meggyőztem, ha már, az ígéret ellenére nem mentünk el közösen vásárolni, akkor legalább ezt az élményt ne vegye el tőlem. Beleegyezett, én meg gyorsan felhívtam telefonon egy fiatalkori barátomat, akivel még mindig tartom a kapcsolatot és megkérdeztem, hogy elmehetnénk-e az ő autószerelő műhelyébe lecserélni a gumikat. Én a saját autóm gumiit mindig egy másik barátom udvarán szoktam lecserélni, de az én autóm egy régi, könnyen kezelhető járgány. Ezzel szemben az Attiláé egy vagány, modern darab, ami korszerű szerszámokat igényel.
A megrendelt nyári gumik másnap már meg is érkeztek a fiatalkori barátomhoz, akivel megbeszéltük, hogy hétvégén megyünk hozzá. Jó volt látni Attila izgalmát, szombat reggel, amikor elindultunk az autójával a barátomhoz, Gáborhoz. Gábor jókedvvel fogadott, beparkoltatta Attilával az autót a megfelelő helyre, aztán leültünk egy padra és bő egy órát beszélgettünk, mielőtt neki fogtunk a tényleges munkának. Gábor nem ismerte azt az oldalt, ahonnan Attila a nyári gumikat rendelte, de azt mondta, nagyon meg van elégedve a minőségükkel, valamint azon is meglepődött, hogy egy napra rá, hogy szólta neki, hogy megrendeltük a gumikat, másnapra már meg is érkezett. Aztán, az egy órás csacsogás után neki fogtunk, és közösen kicseréltük mind a négy téli gumit nyárira. Jó volt látni Attilát, hogy mennyire jó kedve volt egész nap attól, hogy tanult egy csomó új dolgot. Olyan az agya, mint a szivacsnak, csak az a baj, hogy a nyaktól felfele a felhők fölött jár, és soha nem tudja, hogy mi történik a Földön.
Mindenesetre, nagyon örültem, hogy segíthettem neki. Úgy gondolom, hogy egy közös képviselőnek egyenként is, amiben csak tud, segítenie kell a lakóit.