Kiskorom óta társasházban lakom. Ugyan már felnőttem és el is költöztem a szüleimtől, de a jelenlegi lakásom is egy társasházban található. A városban lakom, aminek nagyon örülök, mert vidéken nem tudnám elképzelni az életem. Bár tény, hogy néha nagyon örülnék egy kis nyuginak és csendnek, de nem tudnám elképzelni, hogy egész nap a kertben tevékenykedjek, és biztos vagyok benne, hogy hosszútávon nagyon unatkoznék ott.
A társasház azért jó, mert teljesen más, mint egy panelház. Én szeretek itt lakni, mert a szomszédjaimmal nagyon jól kijövök, és sosem volt panaszunk egymásra. Mellettem egy fiatal pár lakik balra, jobb oldalról pedig egy idős házaspár lakik. Sokan azt mondják, hogy nagyon rossz, ha idősek laknak melletted, mert ők mindenbe belekötnek, de szerintem pont az ellenkezője. Marika néni mindig, amikor látja, hogy otthon vagyok és éppen sütött valami finomat, akkor bekopog és megkínál egy kis süteménnyel. Ha pedig tudják, hogy sokáig nem vagyok itthon, akkor még a lakást is négy szemmel figyelik, így tudom, hogy sosem lesz semmi gond. Az idősebbek néha sokkal jobbak, mint a biztonsági kamerák és ezt imádom.
Egyszer szeretnék azért majd saját házat, ahol nincsenek közvetlen szomszédok a fal másik oldalánál, és ha esetleg maximumon hallgatom a zenét, akkor senki nem szól be. Megvannak természetesen a saját ház előnyei, szerintem ezeket senkinek nem kell majd bemutatni. Ha lesz egy saját házam, akkor biztos, hogy szeretnék majd egy saját kis kutyát is.
Az a jó a társasházban, hogy még saját helye is van mindenkinek a pincében, így egy csomó mindent le tudtam oda pakolni, ami a lakásban már nem fért el, viszont kidobni nem akarom őket. Vannak ott bútorok is, ami még régebben a szüleimé voltak, de felújítottak és azokat a családban oda akarják adni néhány rokonnak majd. Ezt még nyáron el akarják majd intézni. Mondjuk az sem baj, ha megmaradnak, mert egyszer valamire biztos, hogy jók lesznek. Ha meg nem, akkor sincs gond, mert az ilyesmit ki lehet szortírozni, amikor lomtalanítás van.
Nem csak bútor van a pincében, hanem hélium palack is http://gazpalackfutar.com/helium-palack.html. Anyukám egy kórházban dolgozik, és oda kell majd bevinnie a palackokat, de most apukámmal elmentek nyaralni, így majd csak nyaralás után viszi be őket, amikor már újból dolgozni kezd. Mondtam neki pedig, hogy úgyis jön nem sokára apu születésnapja, csináljunk inkább héliumos lufikat a születésnapjára, de lebeszélt róla, mivel számon kérnék rajta, ha nem vinné be. Természetesen én is csak vicceltem, de néha komolyan veszi a dolgokat. Amikor még kisebb voltam, akkor nagyon menő volt a héliumos lufi, nem tudom, hogy mostanában mennyire használják még az ilyesmit. Szórakozás szempontjából pedig nagyon jó, tök vicces hangja lesz tőle mindenkinek. Egyszer az egyik születésnapomon nekem is voltak héliumos lufik a bulimon, és akkor kisebb voltam, és a barátaimat a szüleik hozták át, akik az elején ugyanúgy ott maradtak nálunk, hogy közösen beszélgessenek egy kicsit és ők is kipróbálták a héliumos lufikat és nagyon viccesek voltak. Szerintem ők jobban nevettek egymáson, mint mi rajtuk vagy mi egymáson.
Egyébként a társasházban, ahol lakom, meglepően sok gyerek van, az elején fel sem tűnt, amikor odaköltöztem. De ennek ellenére sosem hallani kiabálást, gyereksírást, semmit. Pedig van egy nagy udvarunk is. Ahol én laktam a szüleimmel, ott is volt egy nagy udvar és mi mindig egész nap ott lógtunk és játszottunk és hangoskodtunk. Mondjuk, tény, hogy a lakók idegeire is mentünk néha. Ezek a gyerekek viszont inkább csak bújócskázni szoktak a házban, vagy ugráló iskoláznak, de egyáltalán nem hangoskodnak. A közelben van egy játszótér is, ők inkább oda szoktak járni.
Azért annak örülök, hogy a mai gyerekek között vannak még olyanok, akik kijárnak a játszótérre, elmennek biciklizni közösen, és nem pedig a tévé vagy a számítógép előtt ülnek állandóan. Szerintem egyáltalán nem egészséges, amikor a szülők bébiszitternek használják a tévét vagy a hasonló technikai kütyüket. Nem szabadna hagyni, hogy a gyerekek ennyi időt töltsenek a tévé előtt, mert egészségtelen és káros, hiszen a sok nem gyerekeknek való tartalomtól a gyerekek agresszívvá válnak és úgy fognak viselkedni, amit a tévében látnak.
Az én időmben ilyen gondjai nem voltak a szülőknek. Mi nem is akartunk a tévé előtt ülni, mi állandóan azért nyavalyogtunk, hogy mehessünk a játszótérre vagy, hogy a szüleink társasozzanak velünk, vagy bármi hasonló. Most pont eszembe jutott ismét az a jó kis születésnap, amikor mindenki a héliumos lufikkal játszott. A születésnapi bulim előtt elmentem anyukámmal a boltba, ahol a hélium palack segítségével a bácsi felfújt nekünk néhány lufit és aztán hazavittük. Alig vártam már akkor is, hogy mindenki megérkezzen hozzánk és aztán kipróbáljuk azokat a lufikat. Lehet, hogy legközelebb, amikor egy hosszú hét után a csajok átjönnek hozzám estére filmezni és pletyizni egy kicsit, akkor szerzek egy héliumos lufit is, biztos, hogy nagyon jót mulatnánk rajta. Azt hiszem, hogy péntekre szervezek is egy ilyen csajos estét és szerzek ilyen lufit is!